A Yom-Kippur háború
(részletek)
1. Bevezetés
A Yom-Kippur, vagy más néven Negyedik
arab-izraeli háború 1973. október 6-án kezdődött a Sínai-félszigeten, az
egyiptomi erők támadását követően, majd nem sokkal később a Golán-fennsíkon is
kirobbantak a harcok. A IV. arab-izraeli
háború a többi arab-izraeli konfliktus közül a leghosszabb és a legvéresebb
volt. A harcokat 3 jól elkülöníthető szakaszra bonthatjuk:
1. Október 6-9.: az arab hadseregek
összehangolt jól megtervezett előrenyomulása, időszakos térnyerése.
2. Október 10-14.: az izraeli hadseregbe
beérkeznek a tartalékosok, így képesek az ellentámadásokra, a Golán-fennsíkon
visszaszorítják a szír csapatokat, a Sínain pedig feltartják az egyiptomi
csapatok további előrenyomulását.
3. Október 15-25.: a Golán-fennsíkon
hamarabb véget érnek a nagyobb hadműveletek, így Izrael újabb egységeket dobhat
át a Déli Arcvonalra, ahol csapást mérhet az egyiptomi csapatokra.
Úgy gondolom, hogy az események könnyebb
követhetősége miatt a két front eseményeit külön-külön érdemes tárgyalni, de a
háború fordulópontjain utalok a másik front történéseire is.
2. A Déli Arcvonal (harcok
a Sínai-félszigeten)
A Szuezi-csatornánál 13.50 perckor 1650
löveg zárótüze által támogatva kezdődött meg a IV. arab-izraeli háború. Az
egyiptomi csapatok első hulláma több száz rohamcsónakon kelt át a csatornán,
elsősorban páncéltörő fegyverekkel felszerelt gyalogságot szállítva, akiknek fő
feladata az első vonalban állomásozó harckocsik és páncélozott járművek
semlegesítése volt, amit sikeresen teljesítettek is. A Bar-Lev-vonal homokfalát
10 helyen vízágyúkkal mosták szét, ami körülbelül egyötödére csökkentette az
izraeliek által számolt átjutási időt. A második hullám katonáinak fegyverzetét
is még főként páncéltörő eszközök alkották, akiknek fő feladata már az erődök
megszállása és az átkelési pontok biztosítása volt. Az első napon több roham-
és pontonhidat is vertek a csatornán az egyiptomiak, körülbelül húszat, tehát
minden elsőlépcsős hadosztály vonalán 4-4-et. Október 6-a estére körülbelül
80000 egyiptomi kelt át a csatornán és vetette meg a lábát a túlparton. A 2.
Hadsereg vonalán a hidak építését még aznap befejezték, így itt minden a tervek
szerint alakult. A 3. Hadsereg vonalán ezek a hidak csak 7-én reggelre
készültek el a különböző terepakadályok miatt (tavak, mocsár). A nap végére
átszállították a légvédelmi rakétákat,
így a támadó csapatok rakétafedezet alatt nyomulhattak előre.
Az izraelieket váratlanul érte a gyors
egyiptomi előrenyomulás, és a Bar-Lev-vonal szinte teljes eleste - estére 15
erődöt veszítettek el; bár egyes források szerint a támadások reggelén
mindössze 800 katona tartózkodott a vonal erősségeiben. Az izraeli légierő –
ami az 1967-es háborúban félelmetes hírnevet szerzett – csak néhány
bevetést tudott repülni és rövid idő alatt a két fronton 10 repülőgépet
veszített.
Az egyiptomiak különböző diverzáns
csoportokat is bevetettek, a Bar-Lev-vonal mögött, akiknek elsődleges feladata
a kommunikációs vonalak szétrombolása az összeköttetés zavarása és az
utánpótlás akadályozása volt. Ezeket a csapatokat a tartalék izraeli egységek a
nap végére felszámolták. Az egyiptomiak SCUD rakétákat lőttek ki a Déli
Főparancsnokságra valamint légitámadással leromboltak több légibázist a
Sínai-félszigeten.
A támadó gyaloghadosztályok átkelésével
5, átlagosan 6-8 km széles és 3-5 km mély hídfő létesült a csatorna keleti
partján. Az izraeli kormány elrendelte a teljes mozgósítást és útnak indította
a “Mendler” hadosztály két dandárát a csatorna felé.
Október 7-én az arcvonal teljes szélességében
tovább folytak a harcok, az egyiptomi
támadó dandárok tovább nyomultak előre, a hídfőállásokat összefüggővé tették és
átlagosan 12 km. mélységűre növelték, a “Tüzérségi” útig. Elfoglalták a
Bar-Lev-vonal néhány újabb erődjét, a nap végére mindössze a legészakibb a
“Budapest” és a legdélibb “Quay” maradt izraeli kézen. A nap folyamán a frontra
érkezett a 162. (Adan) és 143. (Saron) páncélos hadosztály, ezzel a Déli
Arcvonalon állomásozó izraeli csapatok létszáma kétszeresére emelkedett (5-ről 11
dandárra).
Az izraeli vezetésben kisebb
pánikhangulat alakult ki, hiszen senki sem számolt ilyen méretű egyiptomi és
szíriai előrenyomulással. Egyes források szerint Golda Meir miniszterelnök
ekkor rendelte el a “Végítélet napja” fedőnevű terv végrehajtását. Ennek
következtében 13 atom robbanófejet szereltek össze a Negev-sivatagban, ezek egy
részét ballisztikus rakétákra szerelték, más részüket pedig a légierőhöz
szállították. A “Végítélet napját” csak október 9-én fújták le, miután változás
állt be a frontok állapotában.
A hadsereg vezetői között sem volt
egyetértés a teendőket illetően. Voltak olyan vélemények is, melyek iszerint
fel kell adni a Bar-Lev-vonal egészét és vissza kell vonulni egészen a
Sínai-félsziget hágóiig, majd a helyzet stabilizálódása után lehet egy
ellentámadás tervezését megkezdeni. A másik tábor vezetője Saron tábornok volt,
aki azonnali ellentámadást sürgetett.
…
3. Északi
arcvonal (Galári-fensík)
Az Északi Arcvonalon a szíriai csapatok támadása a Déli Arcvonallal
egyidőben, 1973 október 6-án tüzérségi és légi előkészítés után 14.20-kor
indult.
A szíriai támadást három hadosztály indította. Az arcvonal jobb
szárnyán a 7. gyaloghadosztály hétlépcsős hadrendben támadott
Szaszza-Vasszet-Gonen irányban. Az első lépcső jobb szárnyán a 68.
gyalogdandár, bal szárnyán a 85. gyalogdandár, a második lépcsőben az 1.
gépesített dandár és a 78. páncélosdandár nyomult előre. A támadás a bal
szárnyon lassan haladt, majd a 188. (Barak) hadosztály 3 km-rel a Bíbor-vonal
mögött a “Könnyek völgyében” megállította.
Az arcvonal középső szakaszán a 9. gyalogdandár támadott
el-Harrar-Kfar-Neffek-Ros Pinna általános irányba, jobb szárnyán az 52., bal
szárnyán az 53. gyalogdandárral. A 43. gépesített dandár és az 51.
páncélosdandár a hadosztály második lépcsőjét alkotta. A bal szárnyon haladó
erők a “Barak” páncélosdandár ellen harcolva 8 km-rel haladta túl a
“Bíbor-vonalat”, a jobb szárnyon azonban az izraeli 7. páncélosdandár a
támadást a “Bíbor-vonalon” megállította.
A szíriai arcvonal bal szárnyán az 5. gyaloghadosztály a
Rafid-Tibériás-tó irányba támadt jobb szárnyán a 12. gyalogdandárral, bal
szárnyán a 61. gyalogdandárral, második lépcsőjében a 132. gépesített dandárral
és a 47. páncéldandárral. A hadosztály 6-án este áttörte a “Barak”
páncélosdandár védelmét, majd három irányba törne előre kb. 10 km tért nyert
7-én reggelre.
Még ugyanaznap szíriai ejtőernyőscsapatok elfoglalták a Hermon-hegység
csúcsán lévő megfigyelőállást, ahonnan teljesen átláthatták a területet. Az
első napon a szíriai támadás délen jól haladt, északon azonban hamar
megállították az 1. Galari gyalogdandár bevetésével.
Október 7-én a szíriaiak minden irányban folytatták a támadást, a
főcsapást pedig az arcvonal közepére helyezték át, a Damaszkusz-Illuneitra úttól délre.
A nap folyamán folyamatosan érkeztek a frontra mozgósított izraeli
csapatok: a 240. (Laner) páncéloshadosztály 2 dandára a 17. (Sarig), 19. (Mir)
a 79. (Or) páncélosdandárnak és a Tibériás-tó területén vonult fel.
Folyamatosan érkeztek a fontra a 146. (Peled) páncéloshadosztály részei is.
A délelőtt folyamán az izraeli 7. páncélosdandár kénytelen volt
visszavonulni az erőteljes szíriai támadások miatt.
Az arcvonal középső szakaszán a szíriaiak bevetették az 1.
páncéloshadosztályt, amely az 5. páncéloshadosztállyal együtt elfoglalta a
“Barak” páncélosdandár állásait, megközelítették a Tibériás-tó keleti partját,
az 1. páncéloshadosztály pedig elfoglalta Kfar-Nafferet, azonban az “Or”
páncélosdandár ellentámadása során estére visszafoglalta a várost. Az arcvonal
északi részén az izraeli alakulatok harcolva vonultak vissza a 7.
gyaloghadosztály elől. Az izraeli csapatok az erősítések megérkezése után a
Jákob testvérei-híd előtt és a Tibériás-tótól északkeletre megállították az
előrenyomuló szír csapatokat.
Október 8-án reggelre az arcvonal középső és déli részén az izraeliek
átvették a kezdeményezést, minek újabb tartalékok érkeztek meg a frontra
(20.(Peled) páncélosdandár, 14. (Bar) gyalogosdandár). A középső szakaszon az
“Or” páncélosdandár Ramtanija, még a “Sarig” páncélosdandár Husnija irányába támadott. A déli szakaszon a
146.
(Peled) páncéloshadosztály három dandára
északkeleti irányba indult meg, és így a két izraeli hadosztály bekerítéssel
fenyegette a szíriai 5. és 1. hadosztályt, melyek ezért 7-8 km-t
visszavonultak.
Az északi szakaszon azonban nem sikerült
megállítani a szíriai erőket, ahol a védekező izraeli erők súlyos vereségeket
szenvedtek.
…
írta:
Hegyi Gergely
A teljes cikk megtalálható a Belvedere
Meridionale honlapján.