Haditechnika 2005/2 MÁRCIUS-ÁPRILIS

(korrektúra nélkül)

Papp Tamás

Afganisztán 2001

(részlet)

…

Légiháború Afganisztán ellen

(a háború első szakasza)

Miután a diplomáciai erőfeszítések nem vezettek eredményre, Október 7-én este megindult az "Enduring Freedom" (tartós szabadság) hadművelet első támadása.

Helyi idő szerint 19.30-kor az Arab-tengeren haladó USS PHILIPPINE SEA nevű cirkálóról indult az első BGM-109 TOMAHAWK, amelyet még további 51 db követett amerikai hajók (három romboló, egy tengeralattjáró) és egy brit tengeralattjáró fedélzetéről. Az első hullám 21.00 óra előtt néhány perccel csapott le a következő célokra: Kabulban a reptér, illetve a közelben álló két légvédelmi rakétaállás, a radar és a navigávciós állomások, a Védelmi Minisztérium épülete. A kabuli reptéren súlyos károk keletkeztek, több robbanásról és nagy füstfelhőkről számoltak be. Kandahárban a tálib légierő parancsnoki központja, két SA-2/HQ-2J légvédelmi rakétaállás, a radar- és navigációs állomások és berendezések bombázására került sor.

A második hullám szintén Kabul és Kandahár térségébe érkezett, de a célpontok listájára a Dzsalálábád melletti repülőtér is felkerült. A támadó hullám része volt két B-2A Spirit bombázó repülőgép és huszonöt támadó repülőgép is, melyek többsége a USS ENTERPRISE és a USS C. VINSON fedélzetéről felszálló F-14 Tomcat volt, a légvédelmi lefogó feladattal megbízott F/A-18 Hornet - AGM-88 HARM rakétával felszerelt - repülőgépekkel kiegészítve.

A terrorista kiképző táborokat a 22.00 és 23.00 között érkező harmadik támadó hullám B-1B és B-52 bombázói támadták meg. Az első napon 36 célt támadtak, főként az afgán repülőtereket és légvédelmi eszközöket. A légi forgalom koordinálását folyamatosan két E-3 AWACS végezte, amelyek Türkmenisztán és Pakisztán felett köröztek. Ezenkívül az US NAVY E-2C Hawkeye légtérellenőrzői is működtek, de nem állandó jelleggel.

Az első három napon a tálibok légvédelmét és a repülőtereket támadták főleg. A tálib légierő csekély számú harci és szállító-repülőgépe javarészt megsemmisült, igaz az amerikaiak "biztosra mentek" amikor a légitámaszpontok szemétdombjaira félrehúzott ósdi MiG-17-eseket és IL-28-asokat is szétbombázták. Közben a csapásmérő erők kiegészítésére az Arab-tengerre vezényelték a THEODORE ROOSEVELT és a KITTY HAWK repülőgép-hordozókat, de az utóbbi fedélzetén a megszokott gépek helyett helikopterek és kommandós egységek voltak.

Október 11.-ére a tálibok légiereje és légvédelme lényegében a csöves tüzérségre és kézi légvédelmi rakétákra korlátozódott, így a légicsapások is főleg egyéb katonai létesítményeket értek: bunkereket, laktanyákat, üzemanyag- és egyéb raktárakat, továbbá tálib csapategységeket. A háború következő hetei hasonló intenzitással, napi átlagban 50-100 bevetéssel folytak. De volt olyan nap is, amikor alig egy tucat bevetésre került sor.

Az ÉSZ erői szeptember végén átfogó támadást indítottak Balkh, Szamangán és Takhár tartományokban, és október közepére megközelítették Kabult 40, Mazari-Sarifot pedig 30 km-re. Október 12-én Iszmail Kán, volt heráti kormányzó csapatai bevonultak Chakhcharan városába (Ghor tartomány) és ezzel elvágták a Kabul-Herát útvonalat.

Október 15-én Baryalai tábornok erői elfoglalták a Mazari-Sarif déli peremén fekvő Marmol és Sheridian városokat. Október 17-én az USAF nagy erejű légicsapást hajtott végre Kabul és Kandahár ellen, amely során először vetettek be AC-130-as "repülő erőd"-öket. Eközben Mazari-Sarifnál a tálib haderő ellentámadásba ment át déli, délkeleti irányban szorítva vissza az észak afgán várost fenyegető ÉSZ csapatait. A tálib ellentámadást a Sadian-szorosnál tartóztatták fel az afgán ellenzék csapatai. Október 18-án az USAF két hullámban támadta Kabult, s először vetették be a törökországi Incirlik támaszpontról felszálló F-15E csapásmérő repülőket, és alkalmazták a lézervezérlésű Hellfire rakétákkal felszerelt Predator pilóta nélküli harci gépet afgán harckocsik megsemmisítésére. Ugyancsak ekkor került sor az első nagyobb szárazföldi akcióra is. Az éjszaka C-130-as fedélzetéről száz kommandóst dobtak le, akik rajtaütöttek Omar mollah kiürített főhadiszállásán, de a tálib milicisták csapdába csalták őket és 12-t megsebesítettek. Miközben mentették ki a kommandósokat egy kutató-mentő helikopter lezuhant, melynek személyzetéből két katona életét vesztette.

Október 20-ától heves harcok törtek ki Mazari-Sarif körül, ahol legkevesebb 2000 arab és pakisztáni önkéntes egészítette ki a Taliban 5000 főnyi haderejét. A várost ostromló Dosztum tábornok csapatainak, az amerikaiak légitámogatást nyújtottak, amelynek koordinálására 15-20 fős amerikai kontingens állomásozott Dosztum tábornok táborában. Október 26-án Dosztum tábornok csapatai elfoglalták Keshendeh városát -70 km-re délre Mazari-Sariftól - és ezzel bezárult a gyűrű a Mazari-Sarifot védő erők körül. Ezen a napon elfogták és kivégezték a tálibok a pastu nemzetiségű Abdul Hak egykori mudzsahed vezért, aki azért merészkedett vissza emigrációjából Afganisztánba, hogy a tálibok ellen egyesítse a pastu törzsi vezetőket.

A hadműveletek kiterjesztése, a háború második szakasza

(Mazari-Sarif-tól Kabulig)

November elejére a Talibán 15 ezer fegyveresét vonta össze Kabultól északra, három dandár erejű harccsoportban. Ehhez csatlakozott a pakisztáni önkéntesek 6000 fős dandárja, valamint közel 5000 arab önkéntes (köztük a híres-hírhedt "055"-ös dandár). A tálib hadvezetés Kabul térségében legalább 25 ezer fegyveressel számolhatott. A fegyverzetükben 60 harckocsi, 80 páncélozott jármű, 60 löveg, 70 sorozatvető, több száz aknavető, és páncéltörő rakéták voltak. Rendelkeztek még 10 darab SS-1A/B Scud hadműveleti rakétával is. A légvédelmüket mintegy 100 légvédelmi ágyú és néhány tucat Stinger légvédelmi rakéta alkotta.

Velük szemben az ÉSZ főleg tádzsik milíciái álltak kb. 12 000 emberrel, mintegy 40 harckocsival és számos páncélozott harcjárművel, 50 különféle tüzérségi eszközzel, 15 Scud és Frog-7 rakétával.

Az Északi Fronton, Mazari-Sarif térségében két, egyenként 2500 fős zászlóalj állomásozott a Talibán irányítása alatt. Ezeket az erőket egészítette ki a Namangani vezette Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom 3000 harcosa és mintegy 1000 csecsen és arab fegyveres. A tálib milícia egy 2000 fős egysége állomásozott az Üzbég határ közelében. Kunduz térségében pedig összesen 7500 fegyveres volt (köztük pakisztáni, arab és csecsen önkéntesek). A két csoportosítás állományában 20 harckocsi, 30 páncélozott jármű, 25 löveg, 15 sorozatvető, néhány tucat páncéltörő rakéta és hátrasiklásnélküli löveg volt. A tálibok légvédelmét a térségben 40 légvédelmi löveg és 10 Stinger rakéta látta el.

A Mazari-Sarif ostromára gyülekező erőket Abdul Rasid Dosztum tábornok vezette. Az üzbég Dzsumbis milícia 7000 fegyveresét vonta össze támadáshoz. Ebben a létszámban benne volt az Üzbég Hadsereg által "kölcsönadott" kétezer katona is. A támadáshoz 15 harckocsit, 30 páncélozott járművet, 20 löveget és 10 sorozatvetőt összpontosított Dosztum. A város ostromához csatlakozott még Usztad Atta Mohamed tádzsik hadúr és Usztad Mohikak Isazora hazara milíciájának 5-8 ezer embere is.

Október 28-án megegyeztek a Mazari-Sarifot ostromló ellenzéki vezetők az általános offenzíva terveiben, a körülkerített Balkh és Szamangán tartományok ellen. Közben a tálibok további kétezer főnyi erősítést vezényeltek a két tartományba. Így a Talibán kb. 10 000 fegyverese, 10 harckocsi és tucatnyi páncélozott jármű támogatásával védte Mazari-Sarifot.

Az ÉSZ Mazari-Sarif ostormához csoportosította az úgynevezett "gyors erőket", amely tagjai alapos kiképzést, egyenruhát és dupla zsoldot kaptak. Az egységet még a néhai Maszúd tábornok szervezte meg. Október végétől az USAF napi 70-90 bevetésen bombázta Mazari-Sarifot és térségét, valamint Északkelet-Afganisztánban a tádzsik határ mentén fekvő tálib állásokat. A hathatós légitámogatás segítségével az ellenzéki fegyveresek négyórás csatában elfoglalták Ak-Kopruk települést, ahol kb. 1000 tálib fegyverest ejtettek fogágba. Atta Mohamed csapatai pedig kb. 8 km-e megközelítették Mazari-Sarifot. Közben Jabal asz Sziráj térségében a légitámadások következtében legkevesebb 15 tálib harckocsi semmisült meg. Az USAF viszont elveszítette az első Predator kémrepülőgépét és lezuhant egy helikopter is, melyben négyen megsebesültek.

November 6-ára az ellenzéki fegyveresek ellenőriztek három kulcsfontosságú körzetet Mazari-Sariftól délre, az ÉSZ csapatai visszaszorították a több helyi jellegű ellentámadással próbálkozó tálibokat. Nem változtatott a helyzeten az sem, hogy a tálibok harcba vetették az öngyilkos támadó alakulatukat, az úgynevezett Fidayin-t is. A heves harcokban 2-300 tálib meghalt, 300 fogságba esett, köztük Qair Mullah a tálibok parancsnoka is. November 8-án este az ÉSZ erői végső támadást indítottak Mazari-Sarif bevételéért. DK-ről Dosztum tábornok, DNy-ról Ustad Atta mudzsahed parancsnok erői nyomultak előre. Heves harcok után a Pul-e-Imam Bukhri hídnál, a várostól délre törtek át. Az ellenzéki fegyveresek elözönlötték a repteret és bevonultak a városba. A harcokban a tálibok 500 halottat vesztettek és több száz harcosuk esett az ellenzékiek fogságába. A Mazari-Sariftól nyugatra fekvő Debdadi katonai reptérre, Mohamed Mohakik 800 hazara fegyverese 4 harckocsi és 20 tüzérségi eszköz kíséretében tört be és foglalta el a 18. tálib hadosztálytól. Összesítésben a Mazari-Sarifért folyó harcokban a táliban kb. 2000 embere esett el. Erőik maradványai Herát illetve Kunduz irányába vonultak vissza.

Mazari-Sarif eleste döntő befolyást gyakorolt az Észak-Afganisztánban folyó harcok menetére. Dosztum tábornok csapatai november 10-én elfoglalták Taskurgan és Hairatan városokat, ezzel felszabadult az Üzbegisztáni Termezt-Mazari-Sariffal összekötő út. Szintén az üzbég Dzsumbis milícia vonult be a Sar-i-Pol tartományba és ennek azonos nevű fővárosába is. Az ÉSZ erői november 11-én elfoglalták a kulcsfontosságú Pul-i-Khumri városát amely a Kabul felé vezető úton fekszik, és a hazara Hizb-i-Vahdat fegyveresei bevonultak Bámiján városába, s ezzel lényegében kiűzték a tálibokat Bánijan tartományból. De a legfontosabb győzelem északkeleti Talokán visszafoglalása volt, kétnapos súlyos harc után. Itt az északiak nagy mennyiségű felszerelést -köztük két harckocsit, aknavetőket- zsákmányoltak. November 11-én Ismail Kan csapatai visszafoglalták Bagdish tartomány fővárosát Qaleh-ye Now-t és megközelítették Herátot is, ahova a volt kormányzó harcosai másnap be is vonultak.

Az ÉSZ győzelem-sorozatának jelentősége nemcsak a visszafoglalt területek nagyságában állt - ekkor már Afganisztán területének 40%-át uralták-, hanem abban is, hogy sikerült megroppantani a tálibok fegyveres erejét. A tálib hadsereg több ezer embere elesett vagy fogságba esett és mintegy 10-15 ezer harcosukat Kunduznál be kerítették. A tálibok elismerték hét tartomány elvesztését, ezek: Balkh, Jowzjan, Takhar, Samangán, Bámiján, Badghis és Faryab.

Ebben az időben az USA különleges erői önálló akciókat nem indítottak, viszont ezek irányították a légicsapásokat illetve összehangolták a különféle frakciók tevékenységét. November 10-én San Diegoból kifutott a USS STENNIS repülőgép-hordozó (fedélzetén 3 századnyi F-14/F-18) által vezetett hajóraj, hogy csatlakozzon a már harcoló CARL VINSON, THEODORE ROOSEVELT és KITTY HAWK repülőgép-hordozókhoz. Az amerikaiak az elmúlt héten az Arab-tengerről napi 50-60 bevetésben támadták az afganisztáni célpontokat. A szárazföldi támaszpontokról pedig 10-15 vadászbombázó és távolsági bombázó szállt Afganisztán fölé naponta.

A táliban összeomlása, a háború harmadik szakasza

(Kabultól-Kandahárig)

Az északi arcvonal összeomlása, nehézhelyzetbe hozta a Kabul előtt húzódó Központi arcvonalat is. A Kabul elleni támadás november 12-én indult meg, az ÉSZ csapatai délutánra át is törték a tálibok első védelmi vonalát, amelyben segítségükre voltak az USAF B-52-es bombázói és a US Marines F-18-as vadászbombázói, amelyek a légitámogatást biztosították. Az éjszaka leple alatt a tálib tankok, teherautók és egyéb járművek elindultak kelet és dél felé. Így az ÉSZ komolyabb ellenállás nélkül vonulhatott be Kabulba és foglalhatta el a fővárost. A tálibok visszavonulása elégé fejvesztetten zajlott, az utakon számos harckocsijuk és tüzérségi eszközük maradt hátra.

November 15-éig a táliban további hét tartományt veszített el. A központi országrészben Kabult és Kapiszát, a keleti országrészben Kunart, Laghmánt és Nangahárt - ahová a volt kormányzó, Junisz Khabisz tért vissza -, a déli országrészben Ghazni tartomány, a nyugati régióban pedig a tálibok kiürítették Shindand repülőteret és visszavonultak Farah tartományból is.

November 15-én a tálib-ellenes pastu törzsi vezetők és hadurak csapatai több tartományban összetűzésbe keveredtek a tálibokkal: Paktia, Paktika, Vardak és Uruzgán tartományokban. Az egyik vezető törzsfő, Hamid Karzai szövetséget kötött Kandahár egykori mudzsahed kormányzójával Gul Aga Sherzaival, és kb. 3 ezer fegyveresük megközelítette Kandahárt, ahol utcai harcok törtek ki a tálibok és a tálib-ellenes pastu törzsi harcosok között. Az összecsapásokban egyelőre a tálibok kerekedtek felül. Közben a tálib-ellenes pastu erők ellenőrzésük alá vonták a DNy-i Nimruz tartományt is. A harcokban a tálibok is értek el sikereket, visszafoglalták Tarin Kowt városát, amelyet Hamid Karzai ellenzéki vezető fegyveresei nem tudtak megvédeni.

Észak-Afganisztánban a tálibokat két katlanba zárták körül. A kisebbiket, Baglán közelében egy-két nap alatt felszámolták, de a Kunduziért még súlyos harcokat kellett vívniuk az Ész erőinek. Kundúzt kb. 12 ezer tálib védte (köztük kb. 3 ezerre volt tehető az arab, pakisztáni és csecsen harcosok száma) harckocsikkal, tüzérséggel megerősítve. Kunduzt keletről Mohamed Daud Khan tábornok tádzsik milíciái, míg nyugat felől Abdul Rasid Dosztum tábornok üzbég csapatai zárták körül. A harcok első hetében kb. ezer tálib esett el és további ezret fogságba ejtettek. A katlanban körbezárt tálib erőket az USAF gépei napi rendszerességgel bombázták.

Mivel a megadás feltételeiben nem tudtak megegyezni - a tálibok ragaszkodtak a velük harcoló "Iszlámista légiósok" sérthetetlenségéhez - az ÉSZ további erősítéseket vezényelt a térségbe: Dosztum tábornok legkevesebb nyolc harckocsit, rakétavetőket vezényelt a Kunduztól nyugatra fekvő állásaiba. Miután pedig 600-an letették előtte a fegyvert, átengedte a terepet a tádzsikoknak. Daud tábornok november 26-án reggel kisebb ellenállás után, 3 ezer fegyverese élén és 25 harckocsi támogatásával bevonult Kunduzba, ahol többek között 8 harckocsit zsákmányolt és 5750 foglyot ejtett.

Az ostrom mellékepizódjaként fogolylázadás tört ki, a Dosztum főhadiszállásaként is működő Kalaidzsang erődben. Az erőd védelme meggyengülhetett miután az üzbég hadúr csapatokat mozgósított Kundúz ellen. Ráadásul Dosztum 600 kunduzi foglyát is a vályogból épült erődbe zárták, ahol az al-Qaida ötszáz tagját is őrizték. Ők aztán géppisztolyokat és kézigránátokat szereztek és megpróbáltak kitörni az erődből. A lázadás leverésére a Dzsumbis milícia 2 ezer fegyveresét vonták össze, illetve az USAF B-52-eseit vetették be. A lázadásban 800 tálib, 40 üzbég milicista és egy amerikai vesztette életét.

November 26-án az USA megindította a "Gyors Szabadság" hadműveletet, melynek keretében a tengerészgyalogság 1600 fős expedíciós egysége megszállta, a Kandahártól 90 kilométerre DNy-ra fekvő Dolongi repülőteret. Ezzel megkezdődött Kandahár - a tálibok szellemi központja - bevételéért a végső csata. A tengerészgyalogság AH-1 Cobra helikopterei megsemmisítettek egy páncélos járműoszlopot, amely a tengerészgyalogság ideiglenes támaszpontja illetve az azon belül lévő felszállópálya felé tartott.

Kandahárt kb. 12 ezer tálib és 5 ezer iszlám önkéntes védte. A táliban elvesztette Spin-Baldak városát, ezzel az ellenzéki fegyveresek elvágták a Kandahár-Quetta kulcsfontosságú országutat. A Kandahár ostromához gyülekező pastu törzsi erőket amerikai tengerészgyalogos alegységekkel erősítették meg. A városban hamarosan tarthatatlanná vált a tálibok helyzete, ugyanis harcosaik tömegesen szöktek meg. December 7-én Nakibullah mullah, a város egykori katonai parancsnoka, bevonult Kandahárba, ahol csak Omár mullah testőrsége fejtett ki jelentősebb ellenállást, de a hat darab T-62-es harckocsijukat a tengerészgyalogság AH-1 helikopterei gyorsan elintézték. Omar mullahnak sikerült megszöknie, s azóta is az afganisztáni hegyekben bujkál.

December elején, a keleti Nangarhár tartományban a Szafi Koh hegységben folytak súlyos harcok. Itt bujkált ugyanis Oszama bin Láden kb. 2-3 ezer főnyi testőrségével. A Tora-Bora hegy térségében kialakított al-Qaida harcálláspontot főként pastu törzsi erők ostromolták, három harckocsi támogatásával. A levegőből amerikai bombázók támogatták a hadműveltet. Heves harcokban nyomultak előre a tálib-ellenes afgán erők, az al-Qaida egyik harckocsiját is zsákmányul ejtik. Ennek ellenére, bár az ellenállást december 17-ére legyűrték, Oszama bin Ládennek és kétezer fegyveresének sikerült elmenekülnie.

A tálibok bukása után...

A Talibán szervezett ellenállását 2001. december közepére megtörték, de az USA legfőbb célját Oszama bin Láden elfogását nem tudták elérni…

A teljes cikk megtalálható a Haditechnika 2005/2. számában.