Csecsenföld
A háború története
(részletek)
"Voltam Boszniában
a legborzalmasabb helyeken is. Az meg sem közelítette ennek a háborúnak a
borzalmait" - mondta 2000-ben Csecsenföldről
hazatérve egy brit haditudósító. A csecsen háborúban mindkét fél rengeteg
civilt ölt meg és a béke továbbra is nagyon messze van.
…
Felkészülés a háborúra
1991-ben, még
orosz fennhatóság alatt tartottak először szabad választásokat Csecsenföldön. A választást azért lehetett kiírni, mert az
addigi vezetés a meghiúsult moszkvai kommunista puccsistákat támogatta, így
távozásukat az orosz kormány is szorgalmazta. A győztes a Csecsen Nemzeti
Kongresszus elnökjelöltje, Dzsohar Dudajev lett, aki kampányában azt ígérte, hogy kikiáltja a
függetlenséget.
|
|
|
|
Dudajev |
|
Dudajev azért hitt a függetlenség sikerében, mert a balti
államok példájában bízott. A választás előtt egy évvel hagyta el Észtországot,
ami igazán jól állt az elszakadáshoz vezető úton. Dudajev
ott a szovjet légierő parancsnokaként szolgált, és megtagadta, hogy rátámadjon
az észt parlamentre. Inkább lemondott magas katonai rangjáról (az általa
irányított bombázok képesek voltak atomtámadásra is) és hazament elnöknek.
Megválasztása után rögtön kijelentette, hogy Csecsenföld
elszakadt Oroszországtól. Ezzel akkoriban senki sem törődött Moszkvában, hiszen
éppen a Gorbacsov elleni puccs foglalkoztatta az ottani politikusokat.
1992-ben, már
Borisz Jelcin aláírása volt azon a rendeleten, amely megszüntette a csecsen-ingus közös autónomiát,
hogy leválassza a renitenseket a legyőzöttektől. Dudajev
ezen felbuzdulva formálisan is megerősítette a terület elszakadását azzal, hogy
saját alkotmányt vezetett be, amely Oroszországtól független, önálló államként
tüntette fel Csecsenföldet. A formális elszakadással
párhuzamosan beindult a csecsen terrorizmus is. 1990-91-ben három orosz
repülőgépet térítettek el csecsen szeparatisták.
1992-ben Dudajev kiutasította az orosz katonákat a csecsenföldi bázisokról, de a fegyvereiket nem vihették
magukkal. Mivel Moszkvából nem érkezett parancs az ellenállásra, a teljes
hadsereg kivonult, maga után hagyva többek között 42 tankot és 29 ezer
gépfegyvert. 1993-ban akkor fogyott el az oroszok türelme, amikor Csecsenföldön nem nyitották ki a szavazófülkéket az orosz
választások alkalmából, mondván, hogy ez egy másik ország.
Ekkor gazdasági
blokád alá vonták a területet. Az oroszok leállították a pénzügyi kapcsolatokat,
vagyis az állami alkalmazottak nem kaptak többé fizetést
és nem jöttek meg a nyugdíjak. Leállt a légi közlekedés, kikapcsolták a
tévétornyokat és a telefonhálózat nagy részét, és naponta többször elment az
áram. A blokád miatt hihetetlen virágzásnak indult a fekete
kereskedelem és a szervezett bűnözés.
Moszkvában azóta
közhely, hogy a csecsenek maffiózók. Groznijban alig volt közvilágítás, de az utcák tele voltak innen-onann lopott és senkitól sem
ellenőrzött luxus-autókkal. Korabeli beszámolók szerint 400 dollár alatt maradt
a kalasnyikov ára a piacon. Dudajev
megcsapolta az orosz olajvezetéket, hogy az innen szerzett bevételből
finanszírozza az ország működését. Áramlottak a fegyverek Afganisztánból
és moszkvai gyanú szerint a török kormány is minden segítséget
megadott a szakadár tartománynak. Grúziából és Azerbajdzsánból is könnyen
lehetett fegyvert szerezni.
1994-ben Jelcin
úgy döntött, hogy visszaszerzi Csecsenföldet. A
zavaros kaukázusi vidéken egy győztesen kivívott
függetlenség felkelések sorozatát indíthatta volna el, ráadásul félt az iszlám
befolyás erősödésétől is. Ez lett volna az első alkalom, hogy az Oroszországi
Föderációhoz tartozó terület veszik el, hiszen a függetlenedett szovjet
utódállamok 1991 előtt is önálló köztársaságok voltak. Jelcin először cselhez
fordult. Orosz belügyi alakulatokat küldött Groznijba,
akiknek puccsot kellett volna végrehajtaniuk. A tervből azonban semmi sem lett.
Dudajev emberei már a repülőtéren körbevették a
gépből kiszálló orosz egységeket, elvették fegyvereiket, és hogy a megalázás
még kegyetlenebb legyen, busszal küldték őket haza Oroszországba.
Az első háború
Ekkor Jelcin
eldöntötte, hogy háború lesz. 1994 november 12-én
aláírt egy titkos rendeletet, amelynek H-2137 volt a neve. Ez volt a megszállás
haditerve. Másnap már nyilvános ultimátumot küldött Dudajevnek:
vagy december 1-ig lefegyverezi a csecsen erőket, vagy
háborút indít. Válasz egészen a határidő napjáig nem érkezett. Ekkor Dudajev bejelentette, hogy hajlandó Jelcinnel tárgyalni, de
a csapatait nem fegyverzi le. Jelcin a következő héten még hezitált. Végül
december 9-én kiadta a 2169-es számú határozatát, melyben Csecsenföldről
ugyan nem volt szó, de mégis háborús parancs volt: "Minden eszközzel le
kell fegyverezni az észak-kaukázusi fegyveres banditákat." Az orosz elnök
másnap eltűnt a nyilvánosság elől, hivatalos magyarázat szerint meg kellett
műteni az orrát. December 11-én megkezdődött a hadjárat, körülbelül hatvanezer
orosz fegyveres mozgósításával. A haditerv kilenc napig tartó háborút jósolt.
|
|
|
|
Groznij ostroma |
|
Az első
orosz-csecsen háború katasztrófába fulladt. Az első napokban viszonylag könnyen
nyomultak előre az oroszok, de Groznijt nagyon sokáig
hiába ostromolták. Az ostrom első néhány napja alatt kétezer orosz katona esett
el az utcai harcokban. A tankokat a csecsenek szűk
utcákba csalták, és egyenként felrobbantották. Ami sikerült az amerikaiaknak
2004-ben Fallúdzsában, az
reménytelenné vált az oroszok számára 1995 telén Groznijban.
Mire az oroszok bevették Groznijt, addigra egyetlen
ép épület sem maradt a városban.
Miközben a
csecsen ellenállást alig sikerült megtörni, a háborút elképesztő kegyetlenségek
kísérték. Kétszázezer csecsen - az ország lakosságának ötöde - menekült el
otthonából, és a két oldalon összesen körülbelül százezer ember halt meg. Az
áldozatok nyolcvan százaléka csecsen civil volt. Az EBESZ 1995-ös jelentésében
"elképzelhetetlen katasztrófa"-ként jellemezte a csecsenföldi
helyzetet. Az oroszok azonban hiába romboltak le teljes falvakat és irtották ki
lakosságukat, az ellenállók gerilla harcmodorával nem tudtak mit kezdeni.
Ráadásul a
szervezetlen és rosszul fizetett orosz katonák tömegével dezertáltak és adták
el fegyvereiket az ellenségnek. Egyre több magas rangú orosz tiszt kezdte a
hadügyminiszter lemondását követelni.
1995-ben a csecsenek megölték az orosz erők hadsereg főparancsnokát,
Viktor Vorobjovot, majd a következő év áprilisában az
oroszok ölték meg a csecsen elnököt, Dzsohar Dudajevet. Utódja Zemlikan Jandarbijev lett, aki hamarosan katari száműzetésbe
menekült, ahol az orosz titkosszolgálat 2004 februárjában kivégezte. (A két
orosz ügynököt a katari rendőrök elfogták és most életfogytiglani börtönbüntetésüket töltik.)
Az állóháborúvá
váló és jelentős orosz veszteségeket okozó harcok mellett 1995 szeptemberében
váratlan és brutális fejlemény ejtette kétségbe az orosz vezetést. A beszláni iskolai mészárlás kitervelője, Samil
Baszajev ekkor szervezett először véres akciót
orosz civilek ellen. A csecsen határhoz közeli Bugyonnovszkban
személyesen vezette egy kórház elfoglalását, ahol több mint ezer embert
ejtettek túszul. Az orosz hatóságok sikertelenül támadták meg a
túszejtőket, és harcban több mint száz túsz életét vesztette. Baszajev végül embereivel szabad elvonulást kapott, és
magukkal hurcolhattak több tucat túszt is Csecsenföldre.
Alig néhány hónap
múlva csecsen gerillák tőrbe csaltak egy orosz katonai konvojt, és néhány óra
alatt legalább száz katonát gyilkoltak meg. Ezek után kellett lemondania az
1992 óta hivatalban lévő Pavel Gracsov
védelmi miniszternek, aki nyilvánvaló alkalmatlansága ellenére azért őrizhette
eddig a posztját, mert az 1991-es puccskísérlet idején megmentette Borisz
Jelcin életét. (Nem volt hajlandó kiadni a tűzparancsot arra az épületre,
amelybe Jelcin vezérkarával szorult.)
1996-ban
megkezdődtek a béketárgyalások. Jelcin személyesen is találkozott Jandarbijevvel, de a májusi békét csak másfél hónapig
tartották be. Végül két nagyon népszerű katona tudott megállapodni a tartós
tűzszünetről.
Orosz részről az
irányítást Alexander Lebegy vette a kezébe, aki abban
az évben harmadik volt az orosz elnökválasztás első fordulójában, majd
híveit Jelcin támogatására szólította fel. Lebegy augusztusban
kötött tűzszünetet a csecsen hadsereg parancsnokával, Aszlan
Maszhadovval, aki az előző évben még Groznij védelmét irányította. A tűzszünet alatt megkezdték
az orosz csapatok kivonását Csecsenföldről.
Oroszország elvesztette az első csecsen háborút.
A törékeny béke
1997 elején
választásokat tartottak az elvben független, de egyetlen hatalom által sem
elismert Csecsenföldön. Ez volt a második és
mindeddig utolsó szabad választás. A győztes a csecsen hadvezér, Aszlan Maszhadov lett, a második helyre pedig a bugyonnovszki
kórházi gyilkos, Samil Baszajev
futott be. Maszhadov szerette volna, ha minél
szélesebb támogatást kap, ezért miniszterelnöknek Baszajevet
nevezte ki, bár többször hangoztatta, hogy nem ért egyet a terrorista
módszerekkel.
A választás után
Borisz Jelcin és Aszlan Maszhadov
aláírták a békét, ami ugyan lezárta a fegyveres harcokat, de nem oldott meg
semmit: Csecsenföld státusáról nem döntöttek, a
szerződés szerint erre öt év múlva kell visszatérniük a feleknek. Csecsenföld addig nem lehet független, de az orosz
ellenőrzés is megszűnik.
…
Magyari Péter
[origo]
A teljes cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban: