TOP GUN

(talán: 1992)

A cikk megjelenése óta pontosabb adatok, információk állnak rendelkezésre, de a páncélosok alkalmazásának főbb sajátosságait remekül mutatja be a mű. (szerk.)

Acélkoporsók a horvát országutak mentén

A déli határok mentén 1991 júliusa óta gyakorlatilag polgárháború zajlik. Ennek során nap mint nap lövik ki a korábbi Jugoszláv Néphadsereg, jelenleg inkább szerb hadsereg harckocsijait és páncélozott járműveit, amelyeket az eredeti feladatuktól messze eltérve városok, falvak, romos erődök ellen vetnek be, ostromló műveletek közben. Nem csoda, ha közben számos példányt lőnek ki, főleg utcai harcokban.

A haderő állománya

Mi a belgrádi katonai vezetés készlete? Régen, 1949-53 között amerikai segélyként 400 db M-4 Sherman és 319 db M-47 harckocsit szállítottak Jugoszláviába. Ezek mellett volt régi készletből 350 db T-34/85 típusú jármű, amelyek módosított toronnyal, hazai üzemben épültek. Ma már ezek ócskavas állapotúak, az 1991-es hadrendben nem szerepelnek. A meglévő darabokat lőtereken, repülőgépek és páncéltörő fegyverek céltárgyaként használták, egy részüket a tengerparti és határ menti erődökbe építették be a még használható lövegük miatt. Ezek gyakorlatilag nem jönnek számításba a jelenlegi harcokban, bár a horvát erők nyilván zsákmányoltak belőlük, a korábbi területvédelmi erők raktáraiban.

Ami a JNH haderő bevethető állománya volt, ez 100 db PT-76 régi úszó harckocsi, 800 db T-54 és 55 közepes harckocsi, amelyek 15-20 évvel ezelőtti szovjet vásárlásból származnak.

Később megvették a T-72 harckocsi exportváltozatának licencét, és ebből M-84 jelzéssel összesen 300 db került hazai készletbe 1991 nyaráig. Ez minden, a kb. 1200 db bevethető harcjármű mellett a tévéfelvételeken látható többi jármű az lövészpáncélos, lövészszállító, felderítő jármű, páncélautó-típusok, amelyek nem számítanak harckocsinak.

A gyártás már jó ideje csak az M-84-re korlátozódott, más típus nem épült, ebből is 1990-91-ben 200 db-ot tudtak exportálni Kuvaitba, így a hazai készlet alig nőtt. 1991 nyarától a gyártás már kétes, mert kiesett Szlavónia és Horvátország ipara, nincs alkatrészgyártás. A jelenlegi gazdasági válság, és az ipar összeomlása az embargóval együtt gondoskodik arról, hogy a nehézfegyver-gyártás elapadjon. A most kilőtt járműveket hosszú évekig nem fogják pótolni.

A régi harckocsi is lő

A fenti típusok az M-84 kivételével nem korszerűek, de még működnek. Semmi különleges nincs rajtuk, ugyanazzal a felszereléssel harcolnak, ahogy készültek, lövegűk a régi 76,2 mm-es, ill. a 100 mm-es típus. A 125 mm-es sima csövű löveggel szerelt M-84 a T-72B egyszerűbb kivitelű változata, amely a kis sorozat miatt igen drága, és nemzetközi szinten gyengének mondható. Kuvaiti tapasztalatok nem valami kedvezőek róla, nem is érkezett további megrendelés egy darabra sem. A JNH-erőknek nincs rohamlövege, vagy utcai harcokra használható páncélozott tarackjai.

Ezért azt vetik be, ami van, a harckocsikkal lövik a falvak, városok épületeit, közelről, hogy az ellenálló tűzfészkeket lássák, bízva a páncélzatban, amely a kézifegyverek ellen véd. Itt mindegy mennyire korszerű valami, csak lőjön és mozogjon, a többi nem számit.

A nehézség az ott kezdődik; hogy a tüzérség és a lövegek önmaguk elölt rombolják a várost, a romok egyre nagyobbak lesznek, így növekvő akadályt képeznek a járművek előtt. A harckocsi nem utcai harcokra készített harceszköz, a törmelék elfedi a harckocsiaknákat, a leomló ház elzárja az utcát, a romok alól repül a benzinespalack és a puskagránát, és bárhonnan jöhet a páncéltörő rakéta.

A veszteségek gyorsan nőnek

A hadműveletek júniusban alig 10 napig tartottak Szlovéniában, itt az 5. katonai körzet csapatai gyors vereséget szenvedtek, a lebecsült ellenfél a hegyi utakon kilőtt több mint 50 harckocsit, és járművek százai váltak ócskavassá. A harcok Horvátországban július elején kezdődtek, azóta november 10-ig az ottani sajtó szerint 702 db harckocsi, 500 db páncélozott jármű és 73 db repülőgép és helikopter a veszteség a szerb haderők részéről. Ennek egy része zsákmányként a horvát erők kezében van, pl. a bjelovari laktanyák kiürítésekor 200 db harckocsi került horvát kézbe, egy páncélosdandár anyaga, amelyre a kiképzett horvát tartalékosok nyomban ráültek, és pár óra múlva a T-55-ősök egymást lőtték igen hatékonyan.

Ma azt lehet mondani, hogy a horvát erők készletei elérik a 300-350 járművet, a szerb állomány egyre fogy, a gyártás nem fogja pótolni a napi veszteséget sem. Egy hevesebb csatanapon 15-20 páncélozott járművet lőnek ki. A horvát erők nagyrészt puskagránátokkal, páncéltörő kézigránátokkal és aknákkal kezdték a harcot, majd egyre több ágyút zsákmányolva megjelentek a páncéltőrök. Ma már jó pár kézi páncéltörő rakétájuk is van, az RPG-7 minden változata és a szingapúri AMBRUST. Ha segélyként megérkeznek a modernebb nyugati típusok is, a szerb páncélosoknak nem sok esélyük lesz.

Az igen elavult elvek szerint bevetett szerb harckocsizó- és gépesített erőket eddig az óvta, hogy a horvát félnek nincs légiereje. Ha ez lenne, ma már nem lenne szerb harckocsi. A mai kumulatív robbanófejű páncéltörő rakéták és puskagránátok nehézség nélkül ütnek át 200-300 mm-es páncélzatot, de a sok régi típusú JNH-harckocsi ellen mindenféle régi fegyverzet is használható, ha a katonának van bátorsága és halált megvetően harcol.

Mit lehet belülről látni?

A harckocsi nem személyautó, így a kilátás igen korlátozott, a hely pedig szűk. A jármű zárt nyílásokkal harcol, egyrészt a légnyomás miatt, másrészt azonnal kilőnék a toronyból kiemelkedő parancsnokot, vagy irányzót.

Az átlagos T-55 harckocsinál a 4 főnyi legénységből a vezető csak előre lát, egy szűken 90°-os szögben három prizmán keresztül. Így egy csíkot lát a világból. A töltőkezelő egyáltalán nem lát ki a torony hátsó részéből. A toronyban a löveg két oldalán ülő kocsiparancsnok és az irányzó 4-4 prizmán át nézhet ki, ahol is alig 270`-os szektort lát körben, egy keskeny sávban, amelyből sem a kocsi mellé lefelé, sem felfelé az ég felé nem lát.

Így jócskán van holt tér, ahová a személyzet nem lát, nem tudja mi van megbújva, vagy mi jön felülről. A modernebb harckocsik éjjelnappali látókészülékei, csillagfény-erősítésű műszerei, panorámikus célzó-berendezései a jugoszláv harckocsikon nincsenek. Így a romos házból dobott benzinespalack, vagy a romok alól felvillanó páncéltörő rakéta az acélkoporsóba zárt legénység számára a borzalmas tűzhalált jelenti.

Sárhidai Gyula