Top Gun

1993/11. szám 28-29. oldal.

Légi puccs Venezuelában

Újsághír: „Sikertelen puccskísérletet hajtott végre tegnap reggel a venezuelai légierő egyik tábornoka a légierő néhány egységének támogatásával. A hatalomátvételé kísérlet a kormány hű egységek ellenállásán a délé órákra meg bukott” (1992. 10. 28.)

A fentiek alapján az olvasók úgy képzelhetik, hogy itt egy alapvetően rosszul szervezett, bukásra ítélt akcióról volt szó, ahol némi vadnyugati stílusú pufogtatás után a déli nap melegétől lelohadtak az indulatok, és mindenki megkezdte délutáni sziesztáját. Hát nem egészen így történt, nézzük, mi is a valóság!

ELŐZMÉNYEK

A novemberi akciót megelőzően Chavez alezredes ejtőernyős alakulata élén februárban már próbálkozott hatalomátvétellel, de sikertelenül. (Chavez azóta egy sötét állami intézmény hűvösén gondolkodik a bajtársak hűtlenségén, akik nem csatlakoztak hozzá.)

Visconti dandártábornok, a légierő egyik parancsnoka viszont az elbukott akció óta, a tapasztalatok birtokában, tervezhette az újabb hatalomátvételt. Beosztásánál fogva jóval komolyabb erőkre számíthatott, így több esélye volt a sikerre. A december 15-i Légierő Napja alkalmából tervezett légibemutatóra hivatkozva a Maracaibo Iégitámaszpontról áthelyeztette a 15. Különleges Repülőcsoport 12 darab OV-10D Bronco könnyű csatarepülőgépét a Palo Negro támaszpontra, amely a szervezkedés központja volt. A lázadók itt komoly erőkre számíthattak, mivel ezen a bázison települt a 16. Vadászrepülő Csoport 24 darab F-16 vadászgépe, a 6. Légi Szállítócsoport nyolc C-130H Hercules és hat G-222 szállítógépe, két B-707 légi utántöltő gépe, a 10. Különleges Helikopteres akciócsoport nyolc Super Puma és tizenkét UH-1D helikoptere, valamint a 11. Vadászrepülő Csoport 16 darab Mirage 50EV gépével!

AKCIÓ INDUL !

November 27-én hajnali 3.30-kor a lázadó csapatok Visconti tábornok vezérletével sikeresen megszállták a Palo Negro légitámaszpont nagy részét, de ekkor érte őket az első csalódás is. Míg az átvezényelt Bronco alakulat állományának nagy része csatlakozott, a 16. Vadászcsoport tisztjei a várakozással ellentétben megtagadták az együttműködést. Az ügyelet értesítette a készültségi szolgálatot, és a két F-16A riadóstarttal felszállva átrepült a Barquisimeto légitámaszpontra. A földi személyzet épületére tüzet nyitva, majd a személyzetet fogságba ejtve azonban a puccsisták meg tudták akadályozni a többi F-16 üzembe helyezését és felszállását.

Ugyanebben az időben más tiszti csoportok átvették a hatalmat és az irányítást a közeli Sucre-ban, a Légierő Akadémia és Repülőiskola bázisán, ahol a 7. és 14. Repülőkiképző Csoport települt T-34A, T-27 Tucano és T-2D Buckeye gépekkel

Egy órával később, 4.30-kor egy katonai és rendőregységekből, valamint együttműködő baloldali gerillákból álló csoport megszállta a TV-adót, és felvételről bejátszották a bebörtönzött Cha-vez alezredes kiáltványát. Más egységek a főváros, Caracas légitámaszpontját foglalták el.

Reggel 6.15-kor a Palo Negro támaszpontról felszállt három Mirage-50 vadászgép alacsony áthúzása adott hangos és feltűnő ébresztőt Caracas fölött, majd a gépek támadást intéztek a hadsereg több laktanyája ellen. Velük egy időben tucatnyi Bronco könnyű csatarepülőgép, Tucano és Buckeye felfegyverzett iskolagép is megjelent a főváros fölött, és 127 kg-os bombákkal, 70 mm-es rakéta-sorozatlövőkkel, majd fedélzeti gépágyúkkal és géppuskákkal támadták az elnöki palotát, az elnöki testőrség laktanyáját, a külügyminisztérium és a rendőrparancsnokság épületét. Ezalatt a puccshoz csatlakozó helikopterek néhány Bronco támogatásával a Palo Negro és a Sucre támaszpontokon a lázadáshoz nem csatlakozó, kormányhű csapatok állásait rohamozták. A katonák azonban itt visszalőttek, és kézifegyverekkel, 20 mm-es gépágyúval lelőtték az egyik támadó Broncót, amelynek kétfőnyi személyzete kénytelen volt katapultálni.

ELLENAKCIÓ ÉS ELLENTÁMADÁS

Hét óra tájban azután váratlanul fordult a kocka. Ekkor meglepetésszerűen bedübörgött Caracas fölé a Barquisimeto légitámaszpontra menekített és ott újra feltankolt két F-16-os! A Vadászsólymok pár perc alatt, néhány vad és ijesztő rácsapással szétkergették a város fölött addig szabadon garázdálkodó támadókat, majd 20 mm-es gépágyúikkal mélyrepülésben több támadást intéztek a puccsisták kezén lévő légitámaszpont ellen.

Válaszul a lázadók Mirage-50 és Bronco gépeikkel megtámadták a Palo Negró-tól 150 km-re lévő Barquisimeto támaszpontot is, hogy megakadályozzák a légierő kormányhű egységeit a további bevetésekben. A támadók a földön elpusztították a 12. Vadászcsoport három F-5A könnyű vadászgépét, 30 mm-es gépágyúsorozattól megsérült egy MID-80 utasszállító gép is. Az F-16-okon azonban karcolás sem esett, így egyiknek sikerült felszállnia, és a kialakuló légi harcban két Broncót kilőnie a támadók közül (egyik pilóta katapultált, a másik meghalt). Közben Caracasban a katonai rendőrség visszafoglalta a TV-adót, és a hadsereg egyik gépesített zászlóalja bekerítette a puccsisták kezén lévő légitámaszpontot. A délelőtt folyamán azonban a Broncók és Tucanók újra visszatértek a főváros fölé, és folytatták az elnöki palota, a laktanyák és most már a támaszpontot bekerítő egységek ellen is a légitámadásokat. A folyamatos váltásban rohamozó gépek ezúttal 127 mm-es Zuni típusú rakétákat is bevetettek. A támadások mindaddig folytatódtak, amíg újra érkezett egy F-16-os, és fenyegetően kezdett körözni a város fölött. Mivel a főváros nagy sebességű gépek számára elég szűk völgyben fekszik, az F-16 pilótája többször is zuhanórepülésben csapott le, megpróbálta Sidewinder rakétáinak infra célkereső fejével vagy a gépágyú célzókészüléke célgyűrűjével befogni az alacsonyantámadó gépeket. A Broncók és Tucanók pilótái a völgyekben vadul manőverezve, alacsonyan, kis sebességű éles fordulókkal próbáltak elszakadni, álcázófestéses gépeikkel a fás-ligetes háttér előtt eltűnni a rájuk vadászó harci gép elől. Az F-16 pilótájának végül is csak egy T-27 Tucanót sikerült „puskavégre kapni”. A saját megítélése szerint gyenge eredményen feldühödött vadászpilóta utolsó sikertelen támadása után, teljes utánégetésre kapcsolva, hangsebességnél gyorsabban zúgott végig a háztetők fölött, a városon végigdübörgő hangrobbanással erősítve tekintélyét (és a helyi üvegesek bevételét). A fogyó üzemanyag azonban hazatérésre kényszeríttette a Vadászsólymot (Barquisimeto 300 km-re volt), így a fővárost tovább bombázták és lőtték a lázadók gépei. Déltájban azonban az egyik rácsapást végző Broncót géppuskasorozat érte, leállt a bal hajtómű. A gép magasságát veszítve a légitámaszpont felé imbolygott, kényszerleszállásra szorult, de nem nyílt ki a bal főfutója (valószínűleg hidraulikacsövet is ért találat). A futónyitási kísérlet után kb. 130 méter magasságon kigyulladt a már álló hajtómű. A személyzet katapultált, és a gép a támaszpont területén lezuhant.

VÉGEREDMÉNY

Délután egy óra tájban a támadó gépek elhagyták Caracas légterét. Lehet, hogy figyelmeztetést kaptak, mert pár perc múlva újra egy F-16-os csapott le tüzet szórva a légitámaszpontra, majd a város fölött eldübörögve félreérthetetlenül tudtára adta mindenkinek, hogy „ki az úr a háznál”. Pár perccel később a kormányhű csapatok a szórványos ellenállást legyűrve megkezdték a támaszpont visszafoglalását a puccsistáktól.

Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a katonai hatalomátvétel elbukott, így Visconti tábornok az egyik C-130 Herculessel és 92 tisztjével együtt Peruba menekült. Két Mirage-50-essel és egy Broncóval pilótáik a Holland Antillákhoz tartozó Aruba szigetén, illetve Curacaóban kerestek menedéket. Több Puma helikoptert szintén megszöktetett személyzetük, az elhagyott gépeket később különböző vidéki helyszíneken találták meg (a helikopterek hatótávolsága túl kicsi volt a külföldre jutáshoz). Több mint 500, a puccsistákhoz csatlakozott katonatisztet és 800 sorkatonát tartóztattak le.

Az események egyik fontos tanulsága, hogy mindössze két F-16-os vadászgépnek a légierő korszerűtlenebb (ill. más feladatokra alkalmazott), de számszerűen jelentős többségével szembeszállva sikerűit döntő légifölényt kiharcolnia. Még a Mirage-5-ből némi korszerűsítéssel Mirage-50-né „feltupírozott” gépek pilótái sem merészkedtek odáig, hogy szembeszálljanak a Vadászsólymokkal, így a hatalomátvétel meghiúsításában gépeikkel a kormányhű pilóták játszották a döntő szerepet. Az F-16-osok fellépésükkel nyilvánvalóvá tették, hogy míg ők a levegőben vannak, addig a lázadók hatásos légi támogatásra nem számíthatnak, így a puccs kudarcra van ítélve!

Az viszont elszomorító, hogy mint a hasonló esetekben általában, itt is elsősorban a vétlen és kívülálló polgári lakosság adta meg az árát az önjelölt „népvezérek” hatalomvágyának. A harcoknak, és főleg a főváros, Caracas elleni légitámadásoknak több mint 170 halott (közülők 27 katona), és több száz sebesült áldozata volt.

az Air Force Monthly alapján:

Molnár László